Beszámoló egy sikeres vemhességről
Kerek 3 hónapja volt nálam az első nyuszipárosom, tehát egyáltalán nem voltam nyúlszakértő, mikor magamhoz vettem egy vemhes nőstényt. Szegényke senkinek sem kellett. Látszott rajta, hogy nincs jó formában; a szőre tépett, kócos volt, az emlői pedig úgy néztek ki, mintha néhány órája szoptatott volna. Itthon észrevettem, hogy az ürülékében kukacok is vannak. Egyből elvittem az állatorvoshoz, megvizsgálta, de túl sokat nem tudott mondani. A fiókákat a pocakban nem lehetett kitapintani, a férgekkel meg a vemhesség miatt egyelőre még nem akartuk kezeltetni. Nem tudtam, jó ötlet-e összeengedi a másik két nyuszimmal, de nem nagyon volt más választásom. Ha nem együtt tartom őket, akkor csak egy 120 cm-es ketrec jutna neki, amibe nem szerettem volna bezárni. Elkezdtem az összeszoktatást, de sajnos nem ment jól. Megpróbáltam mindent, kerestem az interneten, fórumokon is megoldásokat, azonban segítséget nem kaptam, csak azt hallgattam mindenkitől, hogy felelőtlenül cselekedtem. A helyzet nem igazán lett jobb, együtt hagytam őket és reménykedtem, hogy előbb-utóbb megkedvelik egymást. Egyszer aztán mikor hazajöttem, a barátom rögtön a nyulakhoz hívott; "nézd csak!". A vemhes nyuszi az egyik sarokban éppen fészket épített. A másik kettő persze azonnal szétrombolta. Ekkor tudtam, hogy mégis muszáj lesz elszeparálnom az anyát, hisz a végén még a fiókákat is megöli a két rosszcsontom. Rohantam keresni valamit, amivel elválasztom a részt a fészekkel, de mire visszajöttem a vemhes nyuszi eltűnt az egyik házikóban. Közelebb mentem, és láttam, ahogy világra hozza a kicsinyeit. Nagyon izgatott voltam! Milyen gyakran van az embernek szerencséje végignézni egy nyuszi szülését? Próbáltam nyugodt maradni, hogy ne zavarjam, s közben fogni az átmeneti "falat", hogy védjem a másik kettőtől. Csendben vártam, míg a szülés lezajlik, s az anya utólag kitömi a fészket szalmával, szénával és a szőrével. Mikor elhagyta a fészket, elment enni és tisztálkodni, végre közelebb mehettem. A falat addigra már szépen rögzítettem. 6 csöppséget láttam, de nem voltam biztos a létszámban, mert nem akartam megzavarni a fészket a szagommal, nem nyúltam hozzá. Amikor elmúlt a csoda hatása, elkapott a félelem, hogy mégis mit tegyek most. Lemérjem vagy inkább hagyjam a fészekben őket? A nyulak születéséről nem sokat tudtam. A vélemények eltérőek voltak. Azt mondták, ne nyúljak a fiókákhoz, csak ha ráncos a hasuk, akkor szükségük lehet mesterséges etetésre. Kétségbe voltam esve. Mégis milyen az, amikor ráncos a hasuk? Féltem, hogy nem szopnak eleget, de nem mertem őket zargatni. Először csak a 4. napon mértem le a kicsiket, azonban ez nem nyugtatott meg úgy, mint ahogyan vártam. Számomra rettenetesen nagyok voltak a súlykülönbségek. Nagyon féltem, hogy némelyik csöppség éhezik. Ezenkívül a mérésnél észrevettem, hogy az egyik pici szeme félig nyitva van. Utánanéztem és egyértelművé vált, hogy ez csakis egy öröklött betegség lehet, ami ujabb aggodalmakra adott okot. Mennyire súlyos? Vak? Lehet teljes élete? Kínzás lenne felnevelni egy ilyen állatot? Nem tudtam mit tenni, idővel, ahogy a fiókák nőttek, megnyugodtam. A sok félelem mellett rengeteg szép pillanattal lettem gazdagabb. Aligha van aranyosabb, mint egy apró kisnyuszi, ami etetésnél egy diófalevél alatt teljesen el tud tűnni vagy amikor a szalmaszálat inkább szopogatja, mint rágcsálja, mert az még túl kemény és hosszú neki. Mostanra már minden fióka felnőtt, hála a csodálatosan gondoskodó anyanyúlnak. Én tulajdonképpen semmilyen szerepet nem játszottam a nyuszik felnevelésében, csak figyeltem. Ma már mindegyik csöppség új gazdinál van. Egy tapsifülesnek 7 hónaposan öröklött fogproblémái adódtak, ez mutatja, miért nem szabadna szaporítani a nyulakat! A többiek egyelőre még egészségesnek mutatkoznak, reméljük azok is maradnak! Ezenfelül egy ivartalanított, oltott, bak kölyöknek több, mint 1 évet kellett várnia egy új gazdira! Aki tehát a nyulak szaporítása mellett dönt, ne csak a betegségekkel számoljon, hanem azzal is, hogy néhány állat meglehetősen sokáig marad s ez idő alatt szüksége van helyre, ételre, gondoskodásra!
Tételek:
1 - 6
ból 13