A nyulak összeszoktatása
Milyen neműeket válaszak?
Mivel minden nyuszinak külön személyisége van, egyik könnyen, míg a másik nehezebben fogadja el társát. Különösen a kettőnél több egyedből álló csoportokban nehéz megmondani, melyik variáció a legjobb, csak általánosítani lehet. Előfordul, hogy két ellenkező nemű, ivartalan füles képtelen megegyezésre jutni, míg két azonos nemű szinte azonnal igaz társsá válik.
Hogyan csináljam?
A legkönnyebb dolgunk akkor van, ha a nyuszikat egyszerre hozzuk el új otthonukba. Ilyenkor általában problémamentesen megszokják egymást, kölcsönösen biztonságot nyújtanak az újtól való félelemben, elmerülnek az új környezet felfedezésében.
Amennyiben az egyik füles már előbb megérkezett, az sem feltétlenül jelent gondot. Ebben az esetben egyszerűbb, ha egy meglévő bak mellé veszünk nyuszit, és nem fordítva, egy már meglévő nőstényhez, mert a nőstények területvédő ösztöne jóval erősebb. Persze alakulhat úgy, hogy a leányzó van meg előbb. Ilyenkor ha úgy látjuk, a korábbi nyuszi nem akarja befogadni az új jövevényt, akkor se csüggedjünk, csak türelemre, kitartásra van szükség!
Egyszerűsíti a dolgunkat az is, ha az álltok nagyjából egykorúak. Az izgága kicsik jobban megértik egymást, ahogy a nyugodt, idős fülesek is. A kettő kombinációja nehezítheti a helyzetet, de nem teszi lehetetlenné.
A nyulak rendkívül territoriálisak, a vadonban területüket különböző szagnyomokkal jelölik meg. A bakok célja minél nagyobb területet a magukévá tenni, míg a nőstények inkább a kis fészkükre koncentrálnak, azt védik. Az ivartalanított állatoknál ez a viselkedésmód alábbhagy, de teljesen nem múlik el. A nyulaknál van egy bizonyos rangsor, minden állat tudja, ebben hol van az ő helye. Ezeket betartva, békésen élnek együtt.
Mielőtt az összeszoktatás megkezdődne, jobb, ha az állatok nem ismerik egymást, tehát a találkozás előtt lehetőleg ne egymás melletti ketrecekbe tegyük őket, ahol folyamatosan érzik a másik szagát, jelenlétét. Ez csak szükségtelen agressziót szül, a társítás során a legnagyobb hiba. Sokan gondolják - tévesen - hogy jobb a fokozatos szoktatás. Ilyenkor, mikor csak rácson át érik egymást, nem tudják lerendezni a rangsort, ez stresszeli őket és mire a rács elkerül, feszültebbek, agresszívebbek lesznek. Ezzel a módszerrel az összeszoktatás ritkábban, nehezebben végződik sikeresen, csak rendkívül toleráns, nyugodt nyulak esetében nem okoz gondot.
Először olyan helyen engedjük őket össze, ami egyikőjük területébe sem tartozik bele, új helyszínen, ahol még egyikőjük sem járt soha (pl. konyha, fürdőszoba, garázs). Amennyiben ilyen terület nincs, egy szobát mossunk fel alaposan ecettel, ez elveszi a korábban ott járt nyuszi szagát.
Fontos az is, hogy mekkora helyet alakítunk ki nekik az ismerkedéshez. Legyen elég területük a rohangáláshoz, hogy üldözhessék, illetve kikerülhessék egymást, azonban ne legyen túl nagy, mert ezesetben könnyedén elkerülik egymást, mindkettőnek meglesz a maga kisebb birodalma, ahová a másik nem teszi be a lábát. Így a harc soha nem ér a végére. Azonban ha a hely túl kicsi, szintén nem tudnak megegyezésre jutni. A társítás során látni fogjuk, szükséges-e a terület méretén változtatni. Figyeljünk alaposan, s ha az az érzésünk, hogy a leszámolás leállt (pl. minden nyuszi egy sarokban fekszik), szűkítsük a területüket. Ha viszont azt látjuk, hogy az alul maradó nyuszi nagyon félős, de nincs elég hely, hogy elkerüljék egymást, ezért egyetlen perc nyugta sincs, egy kicsit nagyobbítsuk meg a helyet.
Próbáljuk meg az új társat pozitív dolgokkal összekötni, például adjunk nekik kedvenc eledelükből. Így még ha az összeszoktatás stresszes is, találnak benne valami jót, amit a másik füleshez köthetnek.
A legjobb az összeszoktatást hétvégére vagy más olyan időszakra tenni, amikor sok a szabadidőnk, hosszasan együtt tudunk lenni a nyuszikkal és megfigyelni őket. Amennyiben úgy látjuk, nem harcolnak, egyedül is hagyhatjuk őket. Hasznos lehet előkészíteni egy spriccelő flakont vízzel megtöltve. Ha az egyik nyuszi durván megharapná a másikat, aminek nincs lehetősége menekülésre, enyhén spricceljük le a támadót. Ez egy rövidke időre lefoglalja, így a másik elfuthat.
Sajnos a nyulak összeszoktatása harc nélkül ritkán sikerül. Akármennyire is nehéz, csak akkor válasszuk szét őket, ha valamelyik sérülése kezelést igényel (durvább harapási seb, ficam stb).
Ha az első napok nem is mennek könnyen, hagyjuk őket együtt, mert szétválasztva a következő alkalommal ismét elölről kezdik az egészet. Nekik a rang ily módon való lerendezése olyan normális, mint a szénaevés.
Amennyiben néhány óra múlva úgy látjuk, hogy szépen megvannak együtt, kialakították a rangokat, akkor is előfordulhatnak a következő napokban, hetekben újabb verekedések. Ez teljesen normális, ne hagyjuk magunkat elbizonytalanítani. Két már régen együtt élő, teljesen összeszokott állat is időnként vitába keveredhet, mert az alsóbb rendű ismét meg akar küzdeni a felsőbb rangért, vagy a vezér egyszerűen csak tudatja vele, hogy még mindig ő a főnök.
Az összeszoktatás során segítségünkre lehet egy másik személy, aki ért a nyulakhoz. Egy idegen általában nem félti annyira az állatokat, mint a gazdi.
Bármennyire is nehéz a kezdet, türelem, kitartás, a végeredményért mindeképpen megéri! Olyan nyuszi nincs, aminek ne lehetne megfelelő társat találni, akivel harmonikusan éli majd le életét.
Törekedjünk rá, hogy a sikeres összeszoktatás után nyuszijainkat többé már ne kelljen elválasztani egymástól!
Példa két rendkívül domináns nyúl sikeres összeszoktatására, ami 7 nap állandó harcba került:
Példa egy nyugodtabb, félénkebb és egy domináns nyúl sikeres összeszoktatására, ami alig egy órácskába telt: